2 éve munka nélkül!

Van, akinek sikerül munkát találnia és szerencsés
csillagzat alatt született, és van, akinek nem. Én két éve vagyok
munkanélküli!!! Ami azért szomorú, mert anyuval élek és a nyugdíján
kívül nem igen jutunk pénzhez. Dolgozik, de a cége 3-4 havi késéssel
fizet és akkor is részletekben. Persze nyugdíjasként munka mellett
dolgozni nem kell sok pénzre gondolni, mert az állam elintézte azt,
hogy aki nyugdíjas az véletlenül se éljen jól és dögöljön éhen, szó
szerint.

Nem Budapesten lakunk, de ott dolgozunk – dolgoztam – és oda is
járok egyetemre, mert elővárosi részen lakunk. Körülbelül 25 km a
távolság. Szerencsére ösztöndíjjal tanulok, így nem kell fizetnem a
suliért, a főiskoláért fizetnem kellett, diákhitellel. Amikor van
pénzünk vonatjegyre és BKV-ra, akkor bemegyek, de ha nincs, akkor nem.
Mondanom sem kell, hogy mekkora összegek ezek, de levezetem. A vonat
ára retúrban 980 Ft, ha nincs BKSZ bérletem, amivel már a BKV is
használható, illetve valamivel olcsóbb a vonatjegy. Ha van, akkor csak
640Ft. A BKV bérlet pedig 9800ft!!! De én munkanélküli vagyok 2
éve…Számoljunk: nincs bevételem, anyu mindent megtesz, de megszakadni ő
sem tud. Munkanélküliként nekem nincs semmilyen kedvezményem a vonatra,
holott egy statisztika szerint teljes áru jegyet a lakosság 18% vesz
csak!!! Tehát, én mint munkanélküli megveszem, mert senki nem ad
kedvezményt. Ha bemegyek Pestre állásinterjúra, ami ebben az évben
HÁROMSZOR fordult csak elő, akkor veszek egy jegyet, mondjuk 640
Ft-ért, mert már van 9800ft-ért BKV bérletem. Mellette fizetnem kell a
TB hozzájárulást, ami 4500 Ft-mert munkanélkülinek lenni az én hibám és
az államot ez sem érdekli, és természetesen a diákhitelemet, ami 4000
Ft havonta. Nos, ezek a havi kötelező kiadásaim, jelzem újra:
MUNKANÉLKÜLIKÉNT!!!

Majdnem 20 000 Ft havonta a semmiből! A kutyát nem érdekli, hogy
vannak emberek ennél is rossz sorban és a kutya nem foglalkozik a
másikkal, nehogy segítsen is bármiben!

Ezt mi úgy oldjuk meg, hogy van, amikor a hónap végén nem eszünk,
mert nekem kellenek ezek és mert 32 évesen a négy fal között ülni
egyenlő az öngyilkossággal, a lassú elsorvadással. A testvérem néha tud
nélkülözni annyit, amennyi a bérletem, ha ő nem, akkor az unokatesóm,
és ha ő sem, akkor a nagynénikém vagy a legjobb barátom, aki még itt
van mellettem annak ellenére, hogy nem tudok vele menni sehova, hacsak
ő nem fizet helyettem!!! Na, így sikerül néha összehozni a szükséges
pénzt.

Munkát nem kapok, bárhova küldöm is el az önéletrajzom, mondom, idén
csak 3 alkalommal voltak kíváncsiak rám! A munkaügyi központ egyenlő a
nullával, rájuk sem lehet számítani semmiben sem. Nem válogatok annyira
a munkák között, de a munkaadók válogatnak. Teljesen természetes, hogy
majdnem 2 diplomával nem vesznek fel adminisztrátornak, eladónak, de
még csak árufeltöltőnek sem, mert nincs benne gyakorlatom!!!

És akkor nem írtam az olyan fontos és lényeges dolgokról, mint
nőgyógyászatra menni, fogorvoshoz menni…stb. Ezekre kellene mennem, de
erre már végképp nincs pénz!
És nem beszélve arról, hogy minél több időt töltök itthon, egyre jobban
felejtek a nyelvtudásomból, mert nem tudom gyakorolni és tulajdonképpen
teljesen elszigetelten élek a külvilágtól.